A templom gömbpanorámában

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player


A TEMPLOM MŰVÉSZETTÖRTÉNETI BEMUTATÁSA

Középkori előzmények

A Szent István által, 1018-ban alapított monostor helyének kiválasztásában a hagyomány szerint Szent Günter remete játszott fontos szerepet. A szép völgy kedvező fekvése, a patak közelsége miatt, ez a hely alkalmasnak látszott a szerzetesi életre, s a közeli barlangok még a remetéskedésnek is kiváló helyet nyújtottak. A néphagyomány is a Szent Királyhoz kapcsolja az alapítást, természetesen a remetéket sem hagyva ki:

István király két sógora, Gellért és Menyhért (az idegen német nevet egy közismertebbel helyettesítették) itt remetéskedett, az egyik a szentkútnál, a másik meg ahol a bakonybéli temető van. István nem tudta, hogy hol vannak, és kihirdette, hogy aki megtalálja őket, azt megjutalmazza. Egy szentgáli kanász is erre járt, és gondolta, hátha rájuk talál. Meg is találta őket és értesítette a királyt. István király lóháton jött, és a kanász, Gál, vezette gyalog. Ahol most a templomunk van, ott akkor mocsár volt. István király lova megsüllyedt és azt mondta: Itt építtetek templomot. S a kanász is megkapta jutalmát.

A középkori templom formájáról, méretéről semmit nem tudunk, csak néhány oklevél említi. A monostor, a templommal együtt 1287-ben leégett, s pusztulásának nyomai még 1347-ben is kivehetőek voltak. A török-kor megpróbáltatásai nem kímélhették a templomot sem, noha a 18. század elején visszatérő szerzetesek a romok között még azonosítani vélték a középkori szentélyt, s annak helyére építették fel első kápolnájukat.

Szisztematikus régészeti kutatás még nem folyt az apátság területén, de 1902-ben csatornázás közben, a mai barokk épület Ny-i és D-i oldalán, középkori padló- és idomtéglákat, valamint vörös márvány töredékeket (valószínűleg sírkő) találtak. A kutatást irányító Sörös Pongrác az érdekesebb téglákat lerajzolta, és elküldte a pannonhalmi régiségtárba.

A fentiek alapján biztosra vehető, hogy a középkori épületegyüttes a mai barokk komplexum helyén állott, bár a középkori hagyományoknak megfelelően, temploma keletelve lehetett, vagyis szentélye nem nézhetett a mai tájolás szerinti Ny-i irányba.

Barokk-kori építkezések

A középkorban az apátsághoz még nem tartozott település, legalábbis írásos nyoma nincs, s a régészeti terepbejárások alkalmával sem találtak erre utaló nyomokat. A 18. század elejétől kezdve azonban, az apátsági templom plébániaként is kezdett működni, mivel 1721-től a rend jobbágyokat telepített a monostor köré. Az új templom építésekor tehát a közösségnek nem csak a maga szükségleteire kellett gondolnia, hanem a világi hívek gondozására is alkalmas épületet kellett létrehozni.

Az első templomot 1719-ben egy pápai kőművessel építtették, de az magától összeomlott. Ezért 1721-ben Győrből hívtak egy másik mestert, s az újjáépítés után 1726-ban már volt orgona, így a szerzetesek a zsolozsmát is közösen kezdték el végezni.

A ma is álló templom alapkövét 1750. május 29-én, Sajghó Benedek pannonhalmi főapát rakta le, de az építkezéseket a megbízott kormányzó, Pirnecker Emilián irányította. Felszentelése 1754. július 31-én történt meg, amelyet szintén Sajghó Benedek főapát végzett nagyobb papi segédlettel. Ekkor az épület már szinte teljesen készen lehetett, bár a berendezés még hiányzott. A templom teteje 1780. július 30-án, egy vasárnapi napon keletkezett tűzvészben teljesen leégett, majd a tető nélküli templomot - a falakat és a boltozatot - egy roppant zápor augusztus 21-én teljesen eláztatta, az épület életveszélyessé vált. A helyreállítási munkálatokkal csak 1782. novemberében lettek kész. Noha az épületet többször felújították, tornyát-toronysisakját átalakították, lényegében ma is barokk formáját őrzi. 18. századi állapotáról az 1758-ban készült főoltárképen látható ábrázolás alapján lehet fogalmunk, mivel az alapító királyi pár lábainál az egész monostort megfestették. Az akkori és a mai helyzetet összevetve bátran állíthatjuk, hogy az épület külső formája az évszázadok folyamán nem változott sokat.

A keleti főhomlokzatot, négy egyszerű dór fejezettel ellátott pilaszter tagolja három részre. A faragott kőkerettel ellátott főbejárat felett félköríves záródású ablak biztosítja a karzat megvilágítását. Az ablakkal egyvonalban pedig két szoborfülkét alakítottak ki. Homlokzatát gazdagon tagolt párkányzat zárja, melyre szintén hármas tagozódású oromzat készült. A középső, két pilaszterrel keretelt szakaszban félköríves padlásablak nyílik. A pilaszterek oldalához két háromszög-alakú falmező csatlakozik. Az egészet lezáró timpanon a teljes oromzatnak háromszög-formát kölcsönöz. Ha az oltárkép ábrázolásának valóban van dokumentatív értéke, akkor az oromzat esetében megfigyelhetünk némi változást a 18. századi állapothoz képest: a két pilaszterhez eredetileg csigavonalakban végződő, íves voluták csatlakoztak, a mostani háromszög-alakú mezők helyett.



A homlokzat síkjánál hátrébb, a jobb oldalon áll a torony. A toronytestet csak a főhomlokzat folytatódó párkánya osztja két részre. Alsó ablakai négyszögletesek, míg felső ablakai félkörívekben záródnak. Sarkain egyszerű pilasztereket képeztek ki, míg az egész felépítményt az órának is helyet biztosító, ívekkel megtört párkány zárja le. Az oltárképen feltűnő látkép szerint, eredetileg nem voltak órahelyek. Az egész tornyot gazdag profilozású rézsisak borítja, amely közel áll a 18. századi formához, de 19. századi ábrázolások szerint a sisak formája többször is változott.

A kívülről osztatlan hajó, a 18. században elterjedt, belülről is osztatlan terű, protestáns terem-templomokra emlékeztet. Az épület északi oldalfalának homogenitását csak négy félköríves ablak bontja meg. A hajó teteje is tagolatlan sátortető, de Rómer Flóris 19. századi rajza szerint a szentély felett még fiatornya is volt. A templom déli oldalához csatlakozik a zártudvaros, négyszögletű kolostorépület.

Az épület belső kialakítása is meglehetősen egyszerű. A keleti főkapun belépve a karzat alatti, boltozott térbe jutunk, melyet a hajó terétől a karzatot tartó két pillér választja el. Jobbra, a torony alsó szintjében, kis kápolna nyílik. A bal hátsó sarokból fa csigalépcső vezet fel a karzatra, ahonnan a torony többi szintje is megközelíthető.

A templom hajóját négy csehsüveg boltozat fedi, amelyek nagyon egyszerű párkányzattal koronázott, négyszögletes pilléreken nyugszanak. A pillérek ritmusát csak a szentélyt leválasztó diadalív fala bonja meg.

Az egyenes záródású szentély a hajóval azonos magasságú és szélességű, s boltozása is egyezik vele. Innen nyílik a sekrestye is, mely valójában már a kolostor fölszintjén található.